Feltámadt Krisztus! - kiáltottak fel a világ katolikus templomaiban nagyszombaton este, amikor a szent háromnap nap végén - miután átelmélkedték Krisztus szenvedését és áldozatát -, dicsőséges feltámadásáról emlékeztek meg. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye templomai is megteltek estére hívekkel, hogy a húsvéti vigília szertartáson együtt éljék át a legnagyobb örömöt: megváltattunk, Jézus Krisztus legyőzte a halált, feltámadt!
A kereszténység legnagyobb ünnepén a szatmárnémeti Székesegyházat is megtöltötték a hívek. Este fél kilenctől, a fény liturgiájával vette kezdetét a szertartás, amikor Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök a templom főbejárata előtt, paptársai és a ministránsok jelenlétében megszentelte a tüzet. Az új tűzről meggyújtották a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát, ezzel léptek be a teljesen sötét templomba. Ahogy a szentély felé vonultak, háromszor is felhangzott: „Krisztus világossága"! A ministránsok meggyújtották a hívek gyertyáit is, ők egymásnak adták a fényt - lassan a teljes templomtér világos lett. Így jött közénk Krisztus, a Világ Világossága, a Szeretet is, ami egymás között megosztva nem kevesebb lesz, hanem mindegyre több, fényesebb. Ebben a környezetben szólalt meg az egyház ősi öröméneke, a Krisztus nagy győzelmét hirdető Exultet, melyet idén Giurgiu Daniel diakónus énekelt.
Ezt követően, az ige liturgiájában öt olvasmányt hallgattak meg a hívek - a teremtésről, Ábrahám áldozatáról, a Vörös-tengeren való átkelésről, majd Izajás és Ezekiel próféta könyvéből. Dicsőségre megszólaltak a harangok, az orgona és a csengők, amelyek nagycsütörtökön némultak el, és kezdetét vette az Allelujás húsvéti szentmise.
A szentlecke és az evangélium után Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök szentbeszédében szólt híveihez. Mint ebben kiemelte, Jézus szeretetközösségbe akarja fogni az embereket: „Húsvét ünnepe jelzi, hogy a remény nem hal meg, hanem kivirágzik a szeretetben. A szeretet győz a gyűlöleten, az élet győz a halál fölött. Húsvétnak a hit-tartalmából él az egyház. Ha Krisztus nem támadt volna fel, hiábavaló volna a mi igehirdetésünk, és hiába való volna a ti hitetek - mondja Szent Pál a korinthusiaknak írt levelében (1Kor 15,14). És valóban, Krisztus feltámadásával elkezdődött az, amit Ő csak sejtetetett: megszületett az egyház. Ez az egyház pedig mi vagyunk. Testvérek, higgyük el, Jézus mellett mindig a többségben leszünk! Ő a világban való széthúzást akarja megszüntetni, össze akar hozni bennünket. Meg akarja mutatni nekünk feltámadásával, hogy a gyűlölet, a szeretetben képes feloldódni. Békességet ajándékoz nekünk, tanúivá tesz minket."
Szentbeszéde végén, Schönberger Jenő püspök a keresztségi fogadalmak megújítására készítette híveit. Mint mondta, új életre születés a keresztség, amellyel az ősegyházban, a keresztények felnőttként vállalták, hogy az egység, nem pedig a széthúzás emberei lesznek. Meghaltak régi önmaguknak, régi törvényeiknek, és újjászülettek a hitben. „Aki pedig egyszer már elkötelezte magát Krisztus mellett, aki megismerte azt a szeretetet, ami Krisztusé, az tudja, hogy az utolsó szó a megbocsátásról kell, hogy szóljon"- tette hozzá a főpásztor.
A prédikációt követően, a Püspök atya megáldotta a vizet, a ministránsok újra szétosztották a húsvéti gyertya fényét, a hívek pedig megújították keresztségi fogadalmaikat. Schönberger Jenő püspök végigvonult a templomon, és szentelt vízzel hintette meg őket.
Ezt a mozzanatot az Oltáriszentség liturgiája követte, a megszokott módon folytatódott a szentmise. Az áldoztatást követően, régi magyar hagyomány szerint a szentsírhoz vonultak, a „keltegetés" momentumához, majd innen indult a körmenet, ki a régi főtérre, megkerülve a központi parkot, és visszatérve a Székesegyházba. Különleges élmény ez bárki számára: éjjel megszólalnak a harangok, a Püspök, kezében Oltáriszentséggel, a velünk maradt Krisztussal vonul, és kísérik őt az éneklő hívek. Ilyenkor a szállodák erkélyéről, a szórakozóhelyek ablakaiból is úgy tűnik, egy kis csoda történik meg. Ezt árulják el az arcok, a csodálkozó, eltűnődő, meghatódott tekintetek. Az Oltáriszentség megszenteli az embereket, de az utcákat, tereket, a várost is.
A körmenetet követően a Székesegyházban tovább énekeltek, imádkoztak a hívek, Schönberger Jenő püspök három nyelven kívánt kegyelemteljes ünnepet, a feltámadt Krisztus örömét, szeretetét és békéjét, majd megáldották a húsvéti eledeleket.
A nagyszombati szertartás meghittségével, tisztaságával, közvetlenségével az ünnep pillanatait hozta el idén is a hívek számára, akár a Székesegyházban, akár egy másik templomban élték át azt.